24 órás díszőrséggel emlékeznek a Don-kanyar hősi halottjaira

1943. január 12-én az urivi hídfőnél megremegett az ég és a föld a Don partján. `Sztálin-orgonákkkal` és aknavető pergőtűzzel indult meg a szovjet támadás a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg állásai ellen. A magyar honvédek azonban a sokszoros túlerő ellenére is hősiesen ellenálltak; étlen és szomjan, lőszer és fegyver hiány ellenére is, hóban és fagyban a végsőkig. A magyar történelem legtöbb áldozatott követelő veresége következett be, több mint százezer főre tehető az elesett, sebesült, fogságba esett honvédek száma. Évtizedekig titkolni kellett, hogy erőn felül ellenálltak a szovjet veszteségek nagyságrendben ugyanakkorák voltak, mint a magyaroké -, sőt a halottakra sem lehetett emlékezni, hiszen a kommunizmus évei alatt a magyar hadsereg `bűnös hadsereg`-nek lett beállítva.

A Belvárosi Plébániatemplomban január 12-én 18 órától gyászmisét celebrál Németh László plébános, melyen Demeter János református lelkész mond beszédet a keleti-hadszíntéren hősi halált haltak emlékére. A gyászszertartással egyidőben kezdődik civil kezdeményezésenként egy 24 órás díszőrség, melynek tagjai 15 perces váltással hajtanak fejet a Don-kanyarban és a 20. század háborúiban hősi halált halt honvédek emlékére január 12-én, kedden 18 órától másnap 18 óráig.
Elek András, Emlékpont