112 millió bálnavédelemre?
A zöldtárca tavaly 112 millió forintot költött munkatársai külföldi kiküldetésének finanszírozására írta korábban a Magyar Hírlap. Ezen belül kilenc, a bálna- és a fókavadászat szabályozásáról, fókatermékek kereskedelméről rendezett konferencián vett részt Magyarország csaknem 2,7 millió forintért. A Kárpát-medencében és térségében köztudottan nem élnek bálnák, sem fókák, ezért a lap szerint a közpénzek elherdálása, munkatársak üdültetése folyt.
Az állam működésében egy sor olyan nemzetközi helyzet adódik, ahol le kell tenni a voksunkat, ahol bármilyen messze is van tőlünk, látszólag bármilyen `érdektelen` is számunkra szerepet kell vállalnunk nyilatkozta Czirák Zoltán, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Biodiverzitás Osztályának vezető tanácsosa. Gondoljunk csak a közel-keleti fegyveres konfliktusokra, vagy a szomáliai kalózok elleni harcra. E kérdésekben is állást kell foglalnia hazánknak. Ez az oka annak is, hogy uniós tagságunkat követően csatlakoztunk például az Antarktisz-védelmi egyezményhez.
Ami a bálnákat és a fókákat illeti, a Nemzetközi Bálnavadászati Tanács (IWC) az egyik legrégebbi természeti erőforrással foglalkozó nemzetközi szervezet, ahol szintén tagok vagyunk. Az IWC-t eredetileg a bálnavadászattal foglalkozó országok alapították, a `80-as években azonban két csoportra bomlottak.
Az egyik, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország és Ausztrália vezetésével felhagyott a vadászattal, és a cetek védelmére összpontosít. Ma már inkább turistalátványosságként mutogatják a vizeikben felbukkanó bálnákat, így segítve az ott élő emberek boldogulását. A másik csoport Japánnal és Norvégiával az élen továbbra is a vadászat fenntartásában érdekelt.
Az 1980-as évek végén Japán gazdasági befektetésekért cserébe a bálnakérdésben egyáltalán nem érdekelt apró államokat kezdett beléptetni az IWC-be. A tanácsban ugyanis- csakúgy mint a legtöbb nemzetközi egyezmény esetében – minden tag, azaz minden ország egy szavazattal bír, és évről-évre egyszerű többség dönt a vadászat engedélyezéséről vagy tiltásáról.
Erre a `másik oldal` a környezet és a természet védelme iránt elkötelezett országok segítségét kérte. Az uniós országok, többek között Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Ausztria és Magyarország szavazatával alakult ki az IWC-ben az a nagyon gyenge túlsúly, ami jelenleg tiltja a kihalás szélén álló tengeri emlősök mészárlását emeli ki Czirák, aki maga is részt vett több, a témában rendezett konferencián.
Politikai és gazdasági hasznot is jelent, amikor többek között – Németország, Olaszország, Franciaország, Nagy-Britannia, Ausztrália és az USA kérésére csatlakoztunk és szavazunk a bálnák vagy a fókák védelmében. Nem is beszélve arról, hogy ezek az országok szoros politikai és gazdasági szövetségeseink sorolja a zöldtárca szakértője.
És ha mindenáron konkrét ellentételezést várunk, elég a veszélyeztetett fajok védelmére alakult Washingtoni Egyezményt említeni: ebben a világ másik felén fekvő országok állnak ki például a magyar túzokért, a parlagi viperáért, a kerecsensólyomért.
Fontos még az `érzelmi` oldal is: a magyar társadalom többsége elutasítja a kegyetlen módszerekkel folytatott fókavadászatot. A zöldtárca ezért, és nem mellékesen uniós kötelezettségét teljesítve vett részt a fókából készült termékek kereskedelmének szabályozásáról foglalkozó uniós jogalkotási folyamatban, és az ezekhez kapcsoló üléseken.
Egyébként pedig minden józanul gondolkodó ember számára elfogadhatatlan, hogy mára a 13 bálnafajból tízet a kihalás szélére sodort a mértéktelen vadászat, és a másik három faj esetében is csak a teljes vadászati tilalom esetén van remény arra, hogy nem jutnak hasonló sorsa. Ez ellen pedig egyedül a fenti fórumokon lehet fellépni véli Czirák Zoltán.
Környezet- és állatvédő szervezetek is felemelték szavukat a bálnavadászat elleni magyar kiállásért. A Fauna Egyesület, a Greenpeace, a WWF, és a Magyar Természetvédők Szövetsége közös közleményben hívja fel a figyelmet, hogy hazánk sokszor sorsdöntő szerepet játszik egyes bálnafajok túlélésével kapcsolatban.
A bálnák és fókák vadászata elkerülhetetlenül kegyetlen és nem humánus módon történik – a bálnák a robbanófejes szigony használata következtében hosszan szenvednek, a fókákat pedig egyszerűen botokkal agyonverik. A belőlük készülő bálnahús valamint fókabunda felesleges luxuscikk jegyzi meg Pencz Levente a Fauna Egyesület igazgatója.
Szegfalvi Zsolt, a Greenpeace magyar irodájának igazgatója kiemeli: országunk elhelyezkedését tekintve IWC-tagságunk sokak számára kérdéseket vethet fel, pedig a környezet védelme globális feladat és érdek. Többek között Ausztria, Csehország és Szlovákia is részt vesz a tanács munkájában és szavaz a bálnavédelem mellett, hogy csak a kelet-európai régióból, tengeri kapcsolattal nem rendelkező országokat említsünk.
Forrás:fn.hu
