quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2022. 12. 05. hétfő
  -  Vilma
Promenad.hu archívum

` Igénylem, hogy le legyek terhelve`

2010. január 04.

Színésznő a BKF hallgatói között.

Nos, ők garantáltan kevesebben vannak. Közéjük tartozik a BKF egy elsőéves hallgatója, Páder Petra, aki már kislányként a színpadon találta meg a boldogságot.

– Mióta színészkedsz? Hogyan kerültél kapcsolatba a színházzal?

– 14 éves korom óta színészkedem. Akkor tartott válogatást a soproni Petőfi Színház színi tanodások részére, ahova sikeresen bekerültem. A soproni tanulmányaim végén jöttek Pestről színészek, akik elhívtak a fővárosba, bár már korábban a terveim között volt, hogy feljövök. Itt több lehetőség adatik. Például 2 évig dolgoztam az Operett Színházban, mert érdekel az éneklés, fel szoktam lépni különböző rendezvényeken. Ezek után átkerültem a Nemzeti Színházba, ahol tanulhattam és lehetőségem volt kisebb szerepeket is kapni. Egyébként a színházzal úgy kerültem kapcsolatba, hogy anyukám elvitt 6 évesen egy előadásra és azt hiszem ott ragadtam. Ráadásul az ő legjobb barátnője ott volt szervező, így benézhettem a kulisszák mögé, és aztán már például a kellékesnek segítettem.

– Említetted az éneklést. Ezek szerint énekelni is tanulsz?

– Igen. Azt is 14 éves korom óta. De igazából engem sokkal jobban érdekel a próza.

– Elsőéves főiskolás lettél. Ez már eleve egy nagyobb megterheléssel jár. Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát az iskolával?

– Próbáltam úgy összerendezni az óráimat, hogy ne legyen ebből probléma. Ha próbaidőszak van, akkor ez nehezebb, mivel akkor 10-14-ig és 18-22-ig próba van. Egy próbaidőszak körülbelül egy vagy másfél hónap. Ha nincs próbaidőszak, akkor hétvégenként vannak úgynevezett felújítópróbák. Emellett még szinkronizálok is. Tehát egy zsúfolt nap úgy néz ki, hogy próba, szinkron, iskola és előadás. De számomra ez nem probléma. Igénylem, hogy folyamatosan le legyek terhelve.

– A szüleid támogatására számíthatsz?

– Szerencsére abszolút mellettem állnak, az első perctől kezdve. Azt mondják, ha ezt szeretném csinálni, akkor csináljam. Nem szólnak igazából bele.

– Vannak már komolyabb terveid?

– Inkább azt mondanám, hogy megy minden a maga útján, aztán majd lesz valahogy. Az biztos, hogy szeretnék továbbra is a színészkedéssel foglalkozni. Tavaly forgattam Sas Tamással, és az M1-en futó Tűzvonalban című sorozatban is szerepeltem, ahol nagyon megtetszett a filmezés, így az is mindenképpen érdekelne a továbbiakban. Illetve most elkezdtem az iskolát, mivel úgy vélem ez az önkifejezés egy másik formája, amit szintén szeretnék kipróbálni.

– Milyen darabokban szerepeltél eddig?

– Szerepeltem a Nemzeti Színházban Csiky Gergely Buborékok című előadásában, valamint Szomory Dezső Hermelin című darabjában. Ezek mellett részt veszek a Mester és Margarétában, a Holdbéli csónakosban és a Vesztegzár a Grand Hotelben című darabokban. Illetve a Budaörsi Játékszínben is dolgozom. Ott az Ancónai szerelmesekben veszek részt, a Micimackóban én játszom Malackát és október közepén leszek a 7 fejű tündér című előadásban.

– Ha végiggondolod, melyik volt a legkedvesebb szereped?

– Igazából nincs olyan, hogy legkedvesebb, mindegyiket szeretem. Most az Ancónai szerelmesekben én játszom dadogós Luciát. Ezt a szerepet nagyon élvezem.

– Ezek szerint lehetőséged volt már számos híres színésszel, színésznővel találkozni. Tudnál mondani pár nevet, akikkel volt már szerencséd együtt dolgozni?

– Rengeteg tehetséges és ismert színész és színésznő mellett dolgoztam már. Többek között Molnár Piroskával, Hollósi Frigyessel, Benedek Miklóssal, Bodrogi Gyulával, Törőcsik Marival és Udvaros Dorottyával. Hirtelen ennyi jut eszembe, de persze rajtuk kívűl még sokan másokkal.

– A munka és az iskola szinte az egész életedet kitölti. Szabadidődben ennek ellenére látogatod a színházat nézőként is?

– Igen, valóban kitölti az életem nagy részét. Természetesen szoktam színházba járni, mert nagyon szeretem.

– Ennyi tehetség mellett biztosan rengeteg dolgot el tudsz lesni, meg tudsz tanulni. Van esetleg példaképed, akire nagyon felnézel?

– Kifejezetten példaképem nincs. Szeretem megfigyelni az embereket. Például nagyon tanulságos végignézni egy próbát és így mindenkitől ellesni azt, ami számodra megfelelő. Nagyon sok színész van, akire felnézek.

– Sokan azt mondják, hogy a színészetből már a mai világban nem lehet megélni. Te mit gondolsz erről?

– Nagyon szerencsésnek mondhatom magam. A színműn belül 3 szint van. Nekem sikerült eljutnom a legfelső szintre. Bár a Színművészetire sajnos nem tudtam bekerülni, sokaknak azok közül, akik elvégezték most nincs munkájuk. Így úgy gondolom, hálás lehetek, hiszen nekem van lehetőségem színházban játszani, szinkronizálni és forgatni is. Persze ez sok munkámba és időmbe került, de megérte.

Bredák Alexandra