Hova lett a romantika?

Hogyan udvarol a huszonegyedik századi férfi? Sajnos zömmel sehogy, mivel az egyenlőség jegyében ma már bárki kezdeményezhet, ha megtetszik neki a másik, és az ismerkedés inkább a mennyiség, mint a minőség jegyében zajlik. Hajdanán a nők jórészt passzivitásra voltak ítélve ebben a folyamatban, és a férfiaknak kellett bizonygatniuk alkalmasságukat, rátermettségüket, hogy az illető hölgy kegyeit elnyerjék.
Ki kezdte?

Nincs azzal semmi baj, hogy egy nő is tudtára adhatja: megtetszett neki a férfi. Így volt ez egykoron is, minden időben a maga sajátos jelzésrendszerével. Az `olyan` pillantás mindig eléri a célját, és mint tudjuk, úgyis a nő választ még ha másképp is játsszák le végül a koreográfiát. A régi idők íratlan szabályaival, elegáns és fokozatosságra kényszerítő ismerkedési szokásaival ellentétben viszont ma már elég néhány mosoly után telefonszámot cserélni, és onnan bármilyen sebességgel pöröghetnek az események.
Számolom a perceket…

Kezdődhetne így egy szerelmes levél, ami néhány száz évvel ezelőtt íródott a kedveshez. És kezdődhet így egy sms is, amin lehet kuncogni, de bevallva, vagy bevallatlanul – tízből kilenc és fél nő örülne neki, ha ilyen gyönyörűségekkel ostromolnák. Igen, a Marc Darcy-k sosem mennek ki a divatból. Merthogy az érzelmek, a vágyódás, és a késztetés, hogy megosszuk a másikkal, amit érzünk, nem korfüggő, hanem emberi tulajdonság.

A probléma talán ott van, hogy manapság nem divat érzelmeket nyilvánítani. A férfi attól tart, elvész az ő gondosan kialakított (vagy legalább vágyott) macsó imidzse, a nő pedig azon aggódik, megijeszti a másikat. Hiszen egy valamirevaló férfi sok kezén sem tudná megszámolni az `elfogyasztott` nőket, és egy valamirevaló nő öntudatos szinglikéntjátssza az elérhetetlent, majd természetes módon bújnak két randi után az ágyba.
Kinek kell udvarolnia?

Az udvarlós fázis az, amikor a férfiember alapos szemügyre vételezés után úgy dönt, szeretné az illető hölgyet jobban megismerni, és `beljebb kerülni` innen az elnevezés is. Az egésznek az a célja, hogy a nő érezze: itt bizony érdeklődés, törődés, vágyak és elképzelések esete forog fenn. A nő nem udvarol. A nő elfogad és viszonoz, folyamatosan jelét adja annak, hogy kedvére való a dolog, és így jutnak el a következő fázisba, ami korábban a jegyesség volt, ma szimplán együtt járásnak, randizgatásnak hívjuk.
Hova lett a romantika?

A legjobb dolog az udvarlásban az, hogy olyan dolgokat mondunk és teszünk egymásnak, egymásért, ami csak és kizárólag a másiknak szól. Ettől különlegesnek érezzük magunkat, hiszen fontosak lettünk, szépek, okosak, kívánatosak és szórakoztatóak – legalább is az Ő számára. Időt adunk magunknak arra, hogy tényleg beleszeressünk a másikba, és olyan dolgokat élünk meg, ami valóban csak a szerelem sajátja.Udvarlás hiányában egyrészt nem tudjuk, mit is akar valójában a férfi, vagy esetleg egyszerűen belecsöppenünk egy kapcsolat közepébe, a szépsége helyett csak egy adok-kapokká válik az egész, és marad a zűrzavar.

Szegény férfiaknak egyáltalán nincs könnyű dolguk, és nem lehet rájuk kenni, hogy a romantika valami kiveszőfélben levő fogalom. Hiszen ha már az ismerkedéskor a nő foglal asztalt, vacsora után automatikusan nyúl a bankkártyájáért, egy telefonszám birtokában azonnal szexi üzenetekkel bombázza a kiszemelt férfiút, továbbá nem lehet érte elmenni az esti program előtt, mivel a saját autójával érkezik elvégre ő olyan önálló -, nos, akkor mi marad a hímnemre? Szükségük van rá, hogy (úgy) érezzék, övék a hódítás, és hogy eljátszhatják a saját szerepüket. Nekünk, nőknek, pedig igenis szükségünk van arra, hogy meghódítva érezhessük magunkat, különben a kapcsolat eleve felborult szerepekkel indul, és sok esetben ez okozza később a kudarcát is.
Hogyan udvarolunk ma?

Nos, a technológia nem ismer határokat, és ezt feltétlenül érdemes kihasználni. Nem, a csokor virág és az apró meglepetés nem ment ki a divatból, viszont számos más eszköz áll a kedves férfiak rendelkezésére a hódításhoz és a nők rendelkezésére a viszonzáshoz. Itt van rögtön a mobil telefon, vagy az e-mail, amivel a nap bármelyik szakában meglepheted a kedvest egy-egy üzenettel. Ma már kísérő nélkül is járhatnak a lányok moziba, és ha a férfi igazán udvarol, biztosanvalami romantikus vígjátékravesz jegyet, amit magától sosem jutna eszébe megnézni. Az `udvarias` kifejezés sem véletlenül hasonlít: a férfi előzékeny, óv, tiszteletet mutat, és csodálja a nőt, aki cserébe kedves, odaadó, és elhiszi, hogy jól teszi, ha hozzáköti az életét.

Mert elengedhetetlen feltétele az udvarlásnak az, hogy mindketten ugyanazt keressék: társat, jóban-rosszban. Majd amikor ez is újra divatba jön, mint minden, amit leporolva, újrafogalmazva ismét értéknek hívunk, akkor a romantika új hőskorát fogja élni. Addig is: kitartás, hölgyek és urak.Forrás: nana.hu