quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2022. 08. 16. kedd
  -  Ábrahám
Promenad.hu archívum

Miért január 1-jén kezdődik az újév?

2010. január 01.

Ugye milyen meglepő, hogy a tél kellős közepén kezdjük az újévet? Egy-egy társadalomról rengeteget elárul, hogy melyik időszakot választotta az év kezdetéül. A naptári év számítása csillagászati tényeken alapul, azonban az év, a hónap és a nap kezdete, számításának alapja egy-egy kultúra sajátosságaitól, hagyományaitól függ. Minden olyan kultúra, amelyik felismeri az évszakok változását, megfigyeli a napfordulók időpontját, kiválaszt egy olyan időpontot, amikor a ciklus kezdődik.

Tavaszi napfordulat

A legtöbb kultúra a tavaszi napéjegyenlőséget veszi alapul, hiszen ez az időszak jelenti a kikeletet, a természet megújulását, a mezőgazdasági munkák kezdetét. Babilonban már a Kr. e. II. évezredben tavasszal kezdték az esztendőt. Az ókori Rómában március 15-én kezdődött a konzuli év. A magyar parasztsághoz hasonlóan számos agrárkultúra megőrizte a tavaszi évkezdés emlékét, gondoljunk csak húsvéti népszokásainkra. A középkori Franciaországban sokáig a húsvéttal indult az év. Ma csupán az 1957-ben bevezetett egységes indiai naptár ragaszkodik a tavaszi napéjegyenlőséghez mint évkezdő dátumhoz, gregorián kalendáriumuk március 22-től számítja az újévet.

Őszi napéjegyenlőség

Az ősz az elmúlás időszaka, mégis számos civilizáció ilyenkor kezdte az esztendőt. Sok észak-amerikai indián törzsnél a télire felhalmozott készletektől függött, hogyan vészelik át a telet, ezért az őszi napéjegyenlőséget, a betakarítás időszakát választották az év kezdetéül. Az ősi Japánban is ősszel kezdték az évet, kitakarították a házat, lezárták a folyamatban lévő ügyleteket, és elűzték az óév ördögeit. A zsidók Tisri hó 1-jén (szeptemberoktóber) ünneplik az újesztendőt, az újholdév kezdetét, ilyenkor teljes lelki megújulásra, bűnbánatra törekszenek.

Nyár vagy tél

A nyári és a téli napforduló ritkábban vált évkezdő ünneppé. Jelentősége a Julián- és a Gergely-naptár elterjedésével vált egyetemessé. A Napot mint istenséget imádó népeknél a két időpont valamelyikéhez kötődött a napisten újjászületése. Rómában december 25-én ülték a legyőzhetetlen Nap ünnepét, valamint a perzsa eredetű napisten, Mithrasz születésnapját. A két napforduló népszokásai rendkívül sok hasonlóságot mutatnak, amit ma is őrzünk a tűzgyújtás hagyományában vagy a karácsonyfa gyertyáiban. A tűz, a napimádás archaikus formája tovább élt a nyári Szent Iván-napi tűzugrásban, a karácsonyi tuskó égetésében.

Vannak olyan kultúrák, ahol a mi naptárunkhoz képest folyamatosan változik az év kezdete. Az iszlám vallási naptárban az év első hónapja a ramadán. Mivel az iszlám tiszta holdnaptárt használ, az ünnepek nem kötődnek a szoláris ciklushoz. Ezért az újév mindig 12 holdhónappal követi az előzőt.

Kalandos európai évkezdet

A kalendárium a keresztény Európában sem volt sokáig egységes, a polgári év január 1-jei dátuma csak a 16. századtól vált általánossá. Ezt az időpontot Julius Caesar naptárreformja és az a keresztény hagyomány támasztotta alá, amely szerint erre a napra esett Jézus körülmetélése.

Korábban a keresztény államok egy része március 1-jétől számította az évet, mert a húsvét idejét meghatározó tavaszi holdtölte többnyire erre a hónapra esett. Mások március 25-én, Gyümölcsoltó Mária napján, Jézus fogantatásakor, a megváltott idő kezdetén ünnepelték az év indulását. A Velencei Köztársaság az előbbi hagyományt 1797-ig, Anglia az utóbbit 1753-ig megtartotta. A franciák is öt évszázadon keresztül ragaszkodtak a húsvéti kezdetű naptárukhoz, a Gallicushoz.

A kelet-európai népek körében a szeptember 1-jei évkezdet terjedt el, a bizánci hagyományú ortodox egyházaknál még ma is ez az egyházi év kezdete. Ilyenkor kezdődik a kötött időpontú ünnepkör: Mária születésnapjával (szeptember 8.) indul, és Mária elszenderedésével (augusztus 14.) fejeződik be.

Közép- és Nyugat-Európában egyaránt gyakori volt a Jézus születésének napjától számított évkezdet. Ennek emlékét őrzi a vízkereszttel (január 6.) egybekötött újév, mivel a 3. században még ekkor ülték meg a kis Jézus érkezését. December 25. mint a megváltó születésnapja csak a 4. századtól terjedt el, római hatásra. Ettől kezdve vízkereszt az Úr keresztségének emléknapja lett, karácsony pedig ötvözte magában a pogány kori népek téli napfordulóhoz kötött szokásait, és számos országban az év kezdő napjává vált. A 11. századtól Magyarországon is ezt használták mind az egyházi, mind a hivatali életben. Még a 16. században is előfordult, annak ellenére, hogy az 1400-as évektől egyre gyakoribbá vált a január 1-jei évkezdet.

Hagyományőrző egyházi naptárak

Napjainkban a római katolikus és a protestáns egyházak advent első vasárnapjával kezdik a liturgikus egyházi évet. Míg a húsvét és a pünkösd időpontja a hold járásától függ, addig a Jézus születéséhez kapcsolódó ünnepnapok a napév eseményeihez kötődnek, ezért mindig ugyanarra a napra esnek. A protestánsoknál Krisztus eljövetelének ideje, a karácsony előtti várakozás 4 hetével kezdődik az ünnepes félév, és pünkösddel záródik. A római katolikusoknál a liturgikus év a Krisztus-misztérium ünneplésének évenkénti ismétlődése. Az egyházi év tehát bűnbánati időszakkal kezdődik, felkészít Jézus tanításának befogadására, a karácsony csodájának megértésére. (otvenentul.hu)